Panelfelújítás vagy családiház-szigetelés? Mire adjon pénzt az állam?

Forrás: Napi Gazdaság

A magyar háztartások, főleg a családi házak energiafelhasználását korszerűsítések révén közel felével lehetne csökkenteni - derül ki az Energiaklub kutatásából. A panelesek számításai szerint viszont hatékonyabb, ha a házgyári épületek felújítására ad pénzt az állam.

A lakóházaknál jelentkező, összes energiamegtakarítási lehetőség döntő része, több mint 80 százaléka a családi házak esetében lenne elérhető - talán ez a Negajoule 2020 címet viselő kutatás legfontosabb és némileg meglepő tanulsága. Az eddigi támogatáspolitika azonban döntően a panelépületekre koncentrált annak ellenére, hogy a magyar családok legnagyobb része, mintegy kétharmada családi házakban él.

A potenciális energiamegtakarítás nagysága miatt a családi házak esetében jobb befektetésnek számít a nyílászáró-csere és a szigetelés, mintha a háztartás a bankba tenné a pénzét - állítja a tanulmány.

Ha egyszerűsített megtérülési időt számolunk, akkor az esetek döntő részében 5 év alatt megtérülő beruházásokról van szó - mondta el a Napi Gazdaság Online-nak Fülöp Orsolya, a tanulmány szerője. Ha ennél szigorúbb kritériumot szabunk, nevezetesen hogy a beruházás révén megtakarított energiaköltségeknek nemcsak a beruházási összeget, de az "elmaradt kamathasznot" (vagyis azt a hasznot, ami a pénz bankba tételével realizálható lett volna) is meg kell haladniuk, a felsorolt beruházások ezt is teljesítik.

Bezavar a hatósági ár

A gazdaságosság szempontjait egyébként nagyon nehéz vizsgálni, ugyanis az államnak már sikerült annyira eltorzítani az árképzést, különösen a földgáz esetében, hogy szinte nincs ember, aki ki tudná számítani, hogy a jövőben milyen árakra lehet számítani - fogalmaz az Energiaklub munkatársa.

Miközben nagyrészt túlkoros, elavult fűtési rendszerekkel bíró lakóépületeink energiafelhasználása teszi ki a teljes felhasználás egyharmadát, valamint ugyanannyi energiát használnak föl, mint a hazai nagyerőművek energiafogyasztása együttvéve, mindeddig mégis elenyésző volt az épület-felújítások mértéke. A kutatásból kiderül, hogy a háztartások mindössze 25 százaléka szigetelte le épületét és cserélte le nyílászáróit, és csupán 16 százalékuk újította föl fűtési rendszerét.

Igény azonban lenne a korszerűsítésre: a felmérés szerint összesen a háztartások 22 százaléka, 836 ezer lakásban terveznek valamilyen felújítást. A háztartások nagy része azonban nem képes finanszírozni nagyobb beruházásokat, akkor sem, ha a beruházás később gazdaságosnak bizonyulna.

A fűtési rendszer korszerűsítését a válaszolók 11 százaléka tervezte, energiatakarékos háztartási eszközökre 8 százalék tervezi lecserélni gépeit. Napkollektort a válaszolók 7 százaléka tervez, míg mindössze 1-2 százalék tervez napelem-beszerzést, avagy a tető, padlás felújítását, szigetelését. Még kevesebben, csupán néhány tized százalék tervezi hőszivattyú, szélkerék, vagy biomassza-kazán felszerelését.

A kutatás egyebek mellett azt is megmutatta, hogy a hazai társasházaknak közel 10 százalékában tervezik, hogy leválnak a távfűtési rendszerről, miután 5 százalékuk már korábban megtette ezt.
A kutatás alapján azoknak, akik szeretnének valamilyen energiahatékonyságot növelő beruházást végrehajtani otthonukban, mintegy 18 százaléka hajlandó lenne banki beruházási hitelt is fölvenni célja megvalósításához. A banki hitel havonta vállalható törlesztőrészletének átlagos nagysága 17 750 forint azoknál, akik hajlandóak lennének hitel felvételére. Mintegy félmillió háztartás azonban csak akkor vágna bele a felújításba, ha ehhez állami támogatást kapna: a korszerűsítést tervezők átlagosan 55 százalékos, mintegy 878 460 forintos állami támogatás mellett kezdenének bele a beruházásba.

Tévhitek a régi házakról

Érdekes lehet kitérni arra is, hogy a különböző építőanyagok milyen energetikai paraméterekkel bírnak - hívta föl a figyelmet a kutató. Sokszor halljuk, hogy "a régi házak falai még rendesen meg voltak építve", "jó vastag falai vannak", "a vályognál nincs jobb ház" - ezek azonban tévhitek Fülöp Orsolya szerint. A régi (50-100 évvel ezelőtt) kisméretű tömör téglából épült téglaházak falai statikai okokból vastagak, vagyis azért, hogy elbírják az épület illetve a tető súlyát. A kisméretű tömör tégla igen gyenge energetikai teljesítményt nyújt: falai 2,5-szer annyi hőt engednek át, mint amennyi egy ma épülő háznál szabvány. A kisméretű tömör téglából épült lakóházak jellemzően a G energiaosztályba tartoznak, ami igen rossz (egy újonnan épülő épület esetében kötelező a legalább C besorolás elérése).

A vályogról, mint természetes és hagyományos építőanyagról sok jót el lehet mondani. (Az előállítása alacsony környezetterheléssel jár, viszonylag magas a hőkapacitása, azaz sok hőt tud eltárolni, ezért például a jól megépített vályogházak nyáron valóban lassan melegszenek fel.) Ami viszont a hőszigetelő képességét illeti, az 50-60 éve épült vályogházak falai körülbelül háromszor annyi hőt engednek át, mint amennyi szabványos lenne, a padlásfödém, a lábazat és az ablakok is hasonlóan gyenge paraméterekkel rendelkeznek. (Ezek a házak általában szintén G kategóriát érnek el.)

A panel épületekről általánosan megfogalmazott véleményben - "nagyon rossz állapotúak" - szintén több a városi legenda, mint a valóság - állítja Fülöp Orsolya. A panel épületek szerkezetébe ugyanis az építéskor beépítésre került egy szigetelőréteg, amelynek révén az átlagosnál jobb a falszerkezet hőátbocsátási tényezője, és ezek az épületek alapállapotban is elérik az E-F kategóriát. Persze hozzá kell tenni, hogy az eltelt évek alatt a rétegek közé épített szigetelőréteg nagymértékű elváltozáson mehetett keresztül, ennek mértéke azonban nem ismert, illetve házról-házra eltérhet. Az ok, ami miatt az emberek azt gondolják, hogy ezek az épületek rosszak, részben talán abban keresendő, hogy a panelépületek jellemzően távfűtésesek, a távfűtés pedig a legtöbb településen meglehetősen drága.
 

A panelfelújítás mellett érvel a panelesek egyesülete

Pontos mérési adatokkal mutatta be a Panel Érdekképviseleti Egyesület azt, hogy egy százlakásos pontház esetében mekkora energiamegtakarítást eredményezett a hőszigetelést, nyílászáró-cserét, fűtésirendszer-korszerűsítést tartalmazó felújítás.

Két, a főváros XVII. kerületében található, gyakorlatilag egyforma panelépületet hasonlítottak össze.

Mindkét épület teljes fűtésienergia-fogyasztása 3000 GJ körül volt 2008-ban és 2009-ben is. Az egyiket tavaly ősszel teljesen felújították, a renoválást követő négy hónapban (október-január) 886,3 MJ volt a fűtésienergia-felhasználás, míg a fel nem újított épületben ez az érték 2,5-szer nagyobb, 2237,2 MJ volt.

A felújítás teljes bekerülési költsége 185 millió forint volt, ebből az állam és az önkormányzat 50-50 milliót, a tulajdonosi önrész 85 millió forintot tett ki. A beruházás révén az épület energetikai besorolása E-ről B-re javult.

Az egyesület úgy véli, akár önkormányzati támogatás nélkül is fenntartható fejlődési pályára lehet állítani a panel-rehabilitációt. Számításaik szerint 650 ezer panellakás B-kategóriássá történő felújítása összesen 1000-1100 milliárd forintba kerülhet, ami 50 százalékos támogatási intenzitás mellett 500-550 milliárdjába kerülne az államnak. Mindezzel elméletben országosan 17-18 PJ energiamegtakarítás volna elérhető. Az egyesület számításai szerint amennyiben azonos támogatási hányadot élvez az összes lakásfelújítás, akkor az eredményesség a panelos épületek hatékonyságát mutatja.